murgupal blog, blogger - internetes napló

Különvélemény

  A valóságot szerintem nem elég megismerni, a valóságot megérteni kell! És a magyarázatát is!

Naptár 2018. Augusztus .
« JúliusSzeptember »
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
< 2017 2018. Augusztus 2019 >
A blogon Keresés
Időjárás
időjárás
Vicc
Mit csinál a zenét szerető ember este ?
- Dúr-moll.
Blog
Ha kilépsz az értelem kisszobájából
Utolsó bejegyzés: 2010.03.31. 05:31
Megtekintve: 9027
Komment (hozzászólás): 0
Mi köze Istenemhez a bibliai Ószövetségnek?
Utolsó bejegyzés: 2010.02.10. 12:38
Megtekintve: 9091
Komment (hozzászólás): 0
Csak egy pillanatnyi id?
Utolsó bejegyzés: 2010.01.06. 00:26
Megtekintve: 9111
Komment (hozzászólás): 0
Forradalomról
Utolsó bejegyzés: 2009.12.23. 01:35
Megtekintve: 9037
Komment (hozzászólás): 0
Kisért? múlt
Utolsó bejegyzés: 2009.12.22. 00:16
Megtekintve: 9041
Komment (hozzászólás): 0
"Ami szivemen tollászkodik, az repül fel a számról!"
Utolsó bejegyzés: 2009.12.21. 01:22
Megtekintve: 9184
Komment (hozzászólás): 0
Blog TOP 20
1. Professional pro Blog 1555611
2. Playboys Blog 799998
3. Kárpátia Blog 341634
4. Balázs Pali Blog 246625
5. Márti Blog 223791
6. Kakashi Blog 218142
7. Ismerős Arcok Blog 186369
8. Krinya Blog 181914
9. Bon Jovi Blog 172828
10. Ossián Blog 170889
11. Edda Művek Blog 152858
12. Pokémon Go Blog 141178
13. Republic együttes Blog 130359
14. Leona Blog 130264
15. Szabó Dávid Blog 128563
16. Bikini együttes Blog 114059
17. Chrys Blog 108888
18. Kenny Blog 95730
19. kinga Blog 84806
20. Hello Blog 79792
 2010. Március 31. 05:31  Ha kilépsz az értelem kisszobájából
Megtekintve 9028 - Komment 0

Ha kilépsz az értelem kisszobájából

Tapintatosan fogalmazott ismer?söm, elolvasván bibliakritikának értelmezett blogbejegyzésemet, azt kérdezte: „Milyen is a te kapcsolatod Istennel?”
Római katolikus vallású magyar ismer?söm bizonyára egyetlen változatát ismeri az Ember és az Isten kapcsolatának, a Biblián keresztül. Mert ha nem is gyakran, de járja a közeli templomot, misén vesz részt, ahol a szertartás keretében mindanyiszor bibliai történeteket, példabeszédeket, igazmondásokat hall, melyekre gyakran utal prédikációjában a pap. Ha nem is olvasta, de Szentírásnak tudja, könyvek könyvének ezt a Bibliát, földi ember egyetlen Könyvének, amelyben az egyetlen Isten szólt a tollbamondás pennaforgató szentjeinek sajátkezével írt sorokban. Ismer?söm átlagos intelligenciával rendelkez? ember, jó magyar, becsületes, hagyománytisztel?, családjához, rokonaihoz, közösségéhez ragaszkodó, törvénytisztel? polgár. Csak jót tudnék mondani róla. És egyáltalán nem rovom fel hibájának, hogy az értelem kisszobájában éli le életét. És volt annyira hagyományokhoz-ragaszkodó, hogy eszébe sem jutott elgondolkodni a bibliai olvasmányokon. Semmiféle rosszhiszem?séggel nem gyanítomm, vádolom tehát, ahogy rámkérdezett. Abból inkább csodálkozással vegyült értetlenséget, kiváncsiságot éreztem ki, meg némi sajnálkozást is, irányomban, aki feltételezhet?en eltévedtem valahol a földi bizonytalanságban, ...         TOVÁBB >>

 2010. Február 10. 12:38  Mi köze Istenemhez a bibliai Ószövetségnek?
Megtekintve 9092 - Komment 0

Mi köze Istenemhez a bibliai Ószövetségnek?

Valamikor
kezembe adták, és én gyermeki kiváncsisággal olvastam. Elvégre gyermek voltam, els?áldozásra készültem.Kis katehizmus volt a címlapjára írva, de nagymama bibliának nevezte. Agyonolvasott kis f?zet , ma is örzöm, abból tanulgatott anyám is, a múlt század harmincas éveiben, a katolikus lányiskolában. Csodáltam az illusztrációkat, beleéltem magam a különleges mesevilágba (mert hát mi más lehetett akkor nekem, mint szép mesevilág, ahol a jóságos, fehérszakállú bácsi, az Isten, világot, eget, földet, fákat, állatokat meg embert teremt, Ádámot, meg oldalbordájából Évát, stb.), tetszettek az illusztrációk, és hát mindig elszorult a szívem, amikor láttam a képen, ahogy ama vén Ábrahám éppen feláldozni szándékozván Istennek édesfiát Izsákot, késével elmetszené már-már az ártatlannak torkát. Tetszett a Biblia, mert könyv volt (az a kis katehizmus), és én nagyon szerettem az írott szavak kincsesládáit, a könyveket. És vallásos, napjában templombajáró nagymámámnak sohase mertem bevallani, hogy rémálmok gyötörnek, jön az éjszaka sötétjéban valaki szakállas idegen, és nagy késsel el akarja vágni a nyakamat, mint ahogy Izsáknak torkát az édesapja. Ennek ellenére csodálatos élmény volt az els? áldozásom, és bevallom, soha olyan finom kakaós kávét, és omlós fehér kalácsot nem ettem, mint amilyennel az eseményt követ? ünnepi asztalnál a bolonyai templom alagsorában a papbácsi megkinált bennünket, gyermekeket.

Aztán
kezembe sem került a Biblia hosszú éevekig. Egyrészt azért, mert otthon nem akadt bel?le. Másrészt azért, mert az iskolában senki nem tett említést róla. Elvégre, akkoriban kommunizmus volt, s bár a templombajárást nem tiltotta sem tanítónéni, sem osztályf?nökbácsi, vallásóráról bizonyára szó sem eshetett a tan?gyiminisztériumban. Én az esti imáimat nem hanyagoltam, tatával-mamával minden vasárnap misét hallgattunk (hétköznap vecsernyére mentünk este), figyeltem áhítattal a papbácsi prédikációját, beleolvastam az imádságos könyvbe. És boldog megnyugvásban szenderedtem álomra este, miután nagyapám keresztet vetve fejem fölött azzal búcsúzott, hogy „álmodj angyalkákat”. Isten gyermekének tudtam magam, és ?szintén szerettem ?t. Hittem gondvisel? szeretetében.Mai napig is édesjóistenemnek szólítom, ha dohásszal fordulok hozzá. A Bibliáról kevés szó esett a családban.És arról hogy félni kell az Urat, mert büntet, büntetéssel sújtja vétkez?t. Az özönvízr?l persze, olvastam, hallottam, de inkább a megmentettek jutottak eszembe, a vízbefullasztottak nem, ám Sodoma és Gomorra meséje elborzasztott, és visszhangzottak bennem az elevenen elégetett emberek jajveszékelései. Felfogni is képtelen voltam, mekkora volt b?nük, hogy ekkora büntetést kiérdemeltek. És azt sem fogtam föl, hogy a haragvó Isten fenyítése volt. Én továbbra is „édesjóistenkémhez” imádkoztam.

Az Ateista Kézikönyve
volt az, amely , ugymond, „figyelmembe ajánlotta”a Bibliát. Furcsának tünik, meglehet, de így történt, középiskolás koromban ugyanis ezt adta kezünkbe tanulságos olvasmánynak az osztályf?nökünk.Vaskos kötetre emlékezem, kötelez? volt megvásárolni, szerencsére nem került sokba, akkoriban olcsónak számított a könyv. Szovjet szerz? gazdagon illusztrált munkája volt, valóban olvasmányos, amely pontról pontra cáfolta a Biblia állításait.Úgy, hogy heteken, hónapokon át volt amin vitatkozzak tatával. Jó keresztény, hitbuzgó katolikus, templomlátogató ember volt nagyapám, aki védte mindazt, amit ismert a Bibliából, én pedig tudományos nagyokoskodással bizonygattam az ateisták igazát. Érdekes, hitem Istenben megingathatatlan maradt, esténként továbbra sem mulasztottam el az imámat, templomba is eljártam, miközben váltig hajtogattam a darwini evolúcionista elméletet ( amit most csak megmosolygok), mígnem nagyapám lezárta a vitát azzal, hogy meglehet, én majomból lettem, de ?t biztosan Isten teremtette.

Évtizedek teltek
és a Bibliáról vajmi kevés szó esett a családban. Sem szomszédok, sem ismer?sök között nem vált sem vita, sem megbeszélés tárgyává. Ha legalább valahol, valakinek a könyvespolcán megláttam volna, bizonyára kölcsönkérem és elolvasom. Igaz, rendszerváltás után került az Újszövetségb?l egy újabb kiadású példány a könyvtáramba (lelkészismer?söm ajándéka), de a rohanó élet nem hagyott id?t arra, hogy beleolvassak. Ami szemelvényes, vagy jehovista átdolgozott kiadások hozzám kerültek, azok teljesen elkerülték a figyelmemet. Azt hiszem, mással is hasonlóképpen történik, gondolom, sokak számára a Biblia idejének el kell j?nnie egyszer. Értem itt a kevesebbeket, a minden ezerb?l egyeket. Azokat, akik rászánni képesek magukat, mintegy szembenézni a valósággal, - azaz földi létükre ráébredvén- , tudatosan keresni az Istent, a leghozzáférhet?bb helyen, abban a Bibliának nevezett írásm?ben, amit szent megnyilatkoztatások örökérték? kincseként kezükbe adnak. Magamat e kevesebbekhez sorolnám. Több mint negyven esztendeig gyermeki ?szinteséggel és határtalan bizalommal hittem Istenemben. Tudtam, eljön az id?, amikor belemélyedek majd a Biblia tanulmányozásába.

Néhány évvel ezel?tt
olyan lelki válságba kerültem, ahonnan segítség nélkül nehezen menekül az ember. Anyám halála betet?zte az összeroppanást, ám éppen akkor éreztem meg a természetfölötti er?k segít? kezét, és talpraálltam, Isten gyámolító-bátorító szeretetével. Öt esztend? telt, és én napjában Isten jelenlétébe helyeztem magam : meditáltam. Spirituális fejl?désem hihetetlen élményekkel teljesedett, tucatnyi ezoterikus kurzus, számtalan találkozó, beavatási szertartások, vallásos emberekkel, papokkal való beszélgetések mellett rengeteg könyvet, hittudományi-történelmi szakirodalmat olvastam, tanulmánypoztam a világ vallásait, miközben heti rendszerességgel vettem részt katolikus, és ezzel párhuzamosan más vallási-felekezeti istentiszteleteken. Nyugodtan állíthatom, ezekben az utóbbi években teljesen Istennek éltem.Nem volt,és most más tudom, nem is lesz soha bennem árnyalatnyi kétely sem, Istenbe-vetett hitemben semmi meg nem ingathat többé. Természetesen a Biblia is ott volt najában a kezemben, az Újszövetség írásait nem egyszer olvastam át, hanem részletekre napjában visszatértem )reggelente véletlenszer?en felnyítottam a Bibliát, és éreztem, az, amit éppen elolvashatok, amire „rányilik a szemem”, az hasznos lesz számomra aznap, vezérelni fog. Az Ószövetség elolvasásába sokszor belekezdtem, de lelkesedésem mindig alábbhagyott, és ?szintén be kell vallanom, nem ragadott meg, semmiféle vallásos – vagy inkább hites, hitet tápláló -, kisugárzást nem éreztem bel?le. És mindannyiszor, amikor letettem, felmerült bennem a kérdés, mi köze van a Bibliának nevezett írásgy?jtemény eme részének a valláshoz, az istenhithez, egyáltalán az Istenhez?

Kérdésemmel
„megkörnyékeztem” több ismer?sömet. Ugyan senki nem akadt, aki kezdte volna vetni a keresztet, s bizonyára nem vették ördögi megkisértésnek kiváncsiskodásomat, legtöbben nyugodtan megvonták a vállukat, ez van, ha valamikori el?deink elfogadták, akkor vallásos hagyományaink tiszteletében minekünk is megteszi, ha Biblia, akkor legyen, elvégre ezer éve keresztény nemzet gyermekei vagyunk, vallásunk épül erre az isteni kinyilatkozásokat összefoglaló írásm?be, ez van, ha semmi közünk sincs a zsidókhoz, Jézus Krisztusunk mégis Bethlehemben született, Jeruzsálemben feszítették keresztre, igaz, a zsidók tömege kiáltott rá halált, de mellékes, az önmagát Isten által kiválasztott népnek tekint? nemzet mesés bibliai történetét melyet az Ószövetség tartalmaz, magunkénak kell elfogadnunk. Rábólintottam mindannyiszor, senkit nem akartam megsérteni. Még buzgó jehovista ismer?sömet sem mosolyogtam meg, csak magamban, amikor váltig hangoztatta, a Bibliát, úgy, ahogy van, els? betüt?l az utolsóig, maga az Isten írta, sajátkezüleg. Persze, az említett beszélgetések alkalmával tökéletesen meggy?z?dhettem arról, hogy ismer?seim közül senki nem olvasta el a Bibliát, legalábbis az Ószövetséget. A Jehova Tanúi közé tartozó néninek meg éppenséggel fogalma sem volt arról, hogy mi az Ó-, meg az Újszövetség, számára a Bibliát az Örtorony által kiadott bibliai szemelvény-átdolgozás jelentette, amelyb?l hetente a kijel?lt passzusokat tanulmányozni (bemagolni) kell, hogy hát a „kiválasztottak” közé soroltatván a végs? ítéletet követ?en feltámadjanak a fényes örökélet isteni országában.

Újraolvastam
nemrég, jóval több türelemmel az Ószövetséget is. Tulajdonképpen párhúzamosan Leo Taxil közimert szórakoztató bibliájával. Mintegy ellenörizve, pontosak-e utalásai, idézetei. A szórakoztató Biblia (La Bible Amusante) Léo Taxil francia író, újságíró provokatív hatású könyve. A szerz? már fiatalon követte a felvilágosodás eszméit és bekapcsolódott az ateista mozgalomba is. Nevét szabadgondolkodó, felvilágosult írásai tették ismertté, ennyit tudnunk kell róla.Ady Endre minden bizonnyal nagyra és sokra tartotta mind Léo Taxilt, mind a Szórakoztató bibliát, hiszen párizsi jegyzeteiben igen elismer? szavakkal emlékezik meg róla és ezen könyvér?l. (Budapesti Napló 1907. április 5.) Említett könyve sokak szerint valláskritikának is tekinthet?, amely a zsidó-keresztény Biblia ószövetségi részét elemzi ironikus, szarkasztikus stílusban, de igen mélyremen? részletességgel és alapossággal. Gondolom, a szerz? elmélyülhetett az Ószövetség tanaiban, mert sok olvasót még ha egyes részek esetleg frappáns megoldásai szórakoztatják, mások akár fáraszthatják is a sokszor aprólékos, sz?rszálhasogatásszer? feltárásokkal.

Ha már az Ószövetségnél
tartok, ahogy azt a szórakoztató „változatában” olvastam, akkor kezdjem... Istennel. Megismétlem, az én istenhitem megingathatatlan. Csak valahogy az én Istenem nem ugyanaz, mint akivel a zsidóság „szentirata” foglalkozik.Leo Taxil szerint unatkozással kezd?dik a m?. A mérhetetlenül hosszú örökkévalóságban Jehova, Zebaoth, Adonáj, Elohim – ezek a bibliai Isten eltér? nevei – unatkozott a káosz közepette. Sok-sok milliárd évszázadon keresztül unatkozott, mígnem egy ötlete támadt: tenni kellene valami hasznosat. Tehát elkezdett semmittevés helyett teremteni. Nem egyszerre, pedig úgy is megtehette volna az író szerint, hanem aprólékosan, nehogy megártson a sok munka egyszerre. Amikor szépen haladt a teremtés menete, megállapítja: „Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg el?bb mindezt.” Hasonló stílusban megy végig a történet, több helyen tudományos, logikai és néhol teológiai ellentmondások elemezgetéseivel megt?zdelve.A modern teológia szemszögéb?l nézve azonban a könyv meglehet?sen elavultnak tekinthet?, már csak azért is, mivel a Biblia szó szerinti értelmezésével vitatkozik, amely – különösen az ?störténet esetében – nem tartható. Rendben van, de akkor miért állítja ajehovista néni olyan mély meggy?z?déssel, hogy azért szent a Bibliája, mert az Úr, Jehova isten, sajátkezüleg írta?

Szórakoztató m?vének
további fejezeteiben Taxil ismert és ismeretlen történeteket elemez, ezekben igyekszik rávilágítani a szövegben rejtez? tényleges vagy tartalomból kiolvasható ellentmondásokra. Többször is megragadja az alkalmat, hogy istent bibliai viselkedése miatt következetlen, kicsinyes és cinikus alakként jellemezze. (Isten féltékenységi rohamot kap, amikor Izrael törzsei más istent kezdenek imádni.) Aprólékosan tér ki a mai erkölcs által elítélt bibliai történetek bemutatására. (Lót vérfert?z? kapcsolata lányaival, Jefte istennek tett ígéretéhez híven meggyilkolja leányát.) Taxil rendre az Ószövetség által elítélt népek és emberek pártjára áll az isteni cinizmussal szemben. (Áldozatként mutatja be midán népét, aljas célokra felbérelhet? rablóvezérnek az ifjú Dávidot)A m? egésze során több alkalommal bírálja a mindenkori papságot is. A legf?bb kritika tárgya azonban az Ószövetség, amelyet megbízhatatlan, a történelmi tények ismeretében hiteltelen, faj- és n?gy?löl?, felvilágosulatlan, más ókori népek kultúrájából eltúlzott adatokkal összemásolt m?ként jellemez. Mit mondhatnék, én, a hív? ember? Igazat kell adnom neki.

Évszázadok óta
a Bibliát védték és birálták, de a védelmére gondolom,sokezerszeresen több tintát pazaroltak, mint a támadására.A keresztény teológia és a legtöbb keresztény egyház nagymennyiség? hitvédelmi irodalommal rendelkezik. Számos ateista filozófus véleménye szerint a Biblia számos ellentmondással terhelt. Sok hiv? foglalkozott ezeknek megmagyarázásával, a Biblia védelmével. A bibliai önellentmondások vizsgálata igen komolyan foglalkoztatja, mind a vallási, mind az ateista oldalt, mind a független szakért?ket.A keresztény hitvéd?k és az ateista bibliakritikusok közötti nézeteltérés alapvet?en a kétféle megközelítés különbségével magyarázható. Amíg az ateizmus számára Isten - és a természetfölötti - nem létez? valóság, addig a keresztény hitvéd?k eleve feltételezik létezését. Sok bibliai ellentmondás éppen ebb?l a nézeteltérésb?l fakad, s mivel a megközelítés mindkét oldal fel?l alapvet?en hitbeli meggy?z?désen alapszik, a két álláspont között csak alig-alig van érintkezési pont vagy kölcsönös megértés.

Fontosságot
azáltal nyer a Biblia, hogy vitatták, beszéltek róla, kétségbe vonták, védelmezték igazát. Hogy igazából tulajdonképpen mit is, azt csak kevesen tudták. Mert a Bibliát kevesen olvasták el. Ha arányokat említenék, akkor azt mondanám, minden tizezer emberb?l egy ha olvasta, a többi csak hallásból tudott róla, és igazáról.Olyan elvont fogalom ez, hogy alig tudjuk, mit is értünk rajta. Maradjunk abban, enciklopédiákból idézve, a Biblia azoknak a könyveknek a gy?jteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istent?l sugalmazottnak és ennek okán szenteknek fogad el, és mint ilyeneket a hit és az erkölcs területén mércének tekint. A Bibliát szent jellegéb?l kifolyólag Szentírásnak is nevezik.Hogy azt a bizonyos „szent jelleget” kik és mikor határozták meg, milyen zsinatokon döntötték el sokévszázados viták után, az más kérdés. Jehosvista nénike szerint ugyis az Isten írta sajátkezüleg, ezért szent és azért számít halálos b?nnek megkérd?jelezni szentségét. Tudnunk kell, a zsidó meg a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység el?tti id?ben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját,- est sohasem értem meg, és nem is fogadhatom el- , de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelez? mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életér?l és tanításáról tanúskodnak, és amelyeket az apostolok vagy ezek tanítványai írtak. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum).

A biblia mint szó,
lexikonok szerint az ógörög byblion többes száma, jelentése „könyvek”. Ez a „könyvtekercs” jelentés? byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.Tudnunk kell, a Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gy?jteményét (Dániel könyve 9,2), a keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istent?l származónak vallott iratgy?jteményükre alkalmazni. Ez az egyszer? név találóan fejezi ki, hogy e m?nek a rendkívülisége nem küls? formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi m?vekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszer?en „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést, mint Márk evangélista és Pál apostol – Márk evangéliuma 12,24 és Második levél Timóteusnak 3,16 stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztet? jelölésére szolgál (lásd: Dániel könyve 9,2; János evangéliuma 17,17; Péter els? levele 1,23). Ezen kívül Ézsaiásnál (Ézsaiás könyve 34,16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára. Maradjunk ennyiben!

A Biblia két f? részb?l áll,
ezt valamennyien tudjuk,az Ószövetségb?l és Újszövetségb?l (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel (Mózes második könyve 24,8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal (Máté evangéliuma 26,28 szerint), a latin „testamentum” (azaz „örökség”;) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izraelre és az ?skeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelv? fordítása) nyomán használják.Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ?segyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különböz? néz?pontból és írótól – szerepelnek a Biblia különböz? könyveiben. Egyes részek a lehet? legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekr?l, míg más részek m?vészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetér?l (például: szerelemr?l).

Hivatalos források szerint
az Ószövetség 39 (zsidó Biblia és a Protestáns Ószövetség) vagy 45 illetve 46 könyvet (a katolikus fordítás tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg; Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kett?nek számítják), az Újszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztend? folyamán, az Kr. e. 2. évezredt?l az Kr. e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u. 1. században pedig az ?skeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszer? közemberek is. Ha mosolygok is jehovistanéni meggy?z?désén, abban viszont nem kételkedem, hogy mindazok, akik a Bibliában-összegy?jtött szövegeket írták, bels? ihlett?l lettek vezérelve. Ami nyugodtan nevezhet? akár isteni sugallatnak is. Mint ahogy belülr?l, lélekb?l fakadó ihlet vezérel engem is ebben a sorokban, bizonyára isteni eredetü sugallat. Nevezhetném Szentléleknek is. Hiszen istenhív? vagyok, hiszem, bennem az isteni lélek, része vagyok a mindenség istenének. De minderr?l majd máskor. Most maradjunk a Bibliánál.

A bibliai könyvek
régebben folyamatos szövegét az áttekinthet?ség érdekében szerkezetileg tagolták, olvasom a Wkikpédiában. Ez els? lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephen Langton az iratokat fejezetekre (részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követ?en az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghalt Santes Pagnino, az Újszövetséget illet?en pedig 1551-ben Robertus Stephanus végezte el. A Biblia könyveit a 16. században, az els? nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (például Máté evangéliuma 26,28; azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönül? nagyobb egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshet?ségét és a különböz? bibliai részek közötti kereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása a katolikus és protestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követ? kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak meg.

Keveset tudtam a
kanonizációról eddig, most pótoltam néhány komoly bibliakritikai munkát elolvasva. A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istent?l ihletett iratok együttesét, gy?jteményét jelenti. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A Biblia kanonizációja a 397-es III. Kárthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. Közel 30 különböz? – sokszor a keresztény erkölcsnek, életigenlésnek ellentmondó – evangéliumból választották ki az egyházatyák azt a négyet, amely ma a keresztény Biblia része (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma). Jó tudni,a Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) a Biblia legértékesebb görög kézirata a 4. század elejér?l. A Biblia másik két legjobb és legteljesebb szövegtanúja a valamivel kés?bbi Codex Sinaiticus és Codex Alexandrinus.

Valóban, legismertebb a világon
amit könyvek könyvének is neveznek, hiszen századokon át, a keresztény Európában, és a befolyása által alakuló, korszer?sod? világban a Biblia népszer?sítésére jutott a legtöbb pénz, számtalan kiadás, számtalan példánya jutott el a családok nagyrészéhez, mindenfele, királyhoz, koldushoz egyaránt, akár adományként is. A Biblia egyértelm?en a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított, a legtöbb kiadást és a legnagyobb példányszámot megért könyv. A Biblia a kereszténység elterjedésével túllépett a zsidó nép, illetve a zsidó közösségek által lakott területek határain, és eljutott a Föld szinte minden ismert országába és népéhez. A könyvnyomtatás és a reformáció további lendületet adott a Biblia és a bibliafordítás, valamint a bibliaolvasás terjedésének. Egyes nyelveken ekkor készültek el azok a klasszikus fordítások, amelyek máig nagy tiszteletnek örvendenek. Ilyen az angol nyelv? King James Biblia, a német nyelv? Luther Márton-féle Biblia vagy a magyar nyelv? Károli Gáspár-féle Vizsolyi Biblia (1590).A modern nyelveken közreadott középkori és újkori fordítások szinte számbavehetetlenek. A két legelterjedtebb hiteles mai magyar fordítás a Magyar Biblia Tanács (MBT) által készített protestáns bibliafordítás és a Szent István Társulat (SzIT) által kiadott katolikus bibliafordítás.


Mi köze van a Bibliának Istenhez?!
Nemegyszer csattantam fel ezekkel a szavakkal, amikor „bibliatéma” került vitaterítékre családban, ismer?sök körében. Vagy, mi köze Istennek azon írományok gy?jteményéhez, amit, több mint ezer esztendeje, Bibliának neveznek? Leszámítva, hogy az írások szerz?i el?szeretettel emlegetik!
Azok pedig, akik gügye ájtatoskodással állandóan „szentbiblia” néven emlegetik, világrenget?-világmegváltó szerepét harsogva bambán az „egyetlen-igaz-könyvnek”,azok kivételesen dühítenek.
Tisztelek minden vallást, beleértve a Bibliára hivatkozókat, hasonlóképpen azokhoz, melyek a Koránra vagy bármi hasonlóra esküsznek, gyakorlom a vallásomat,- mivel római katolikusnak kereszteltek, templomba járok, istentiszteleteken veszek részt, gyónok, áldozok, imádkozom,- és a lehet? legmélyebben, legalaposabban hiszek Istenben. Hiszek Istenben! Istenben hiszek, az Egyetlenben! A Mindenhatóban. Így csattantam fel a minap, miközben a Bibliát olvastam, abból is az Ószövetséget (igaz, Leo Taxil szórakoztató bibliájával „párhúzamosan). Ugyanis az Újszövetség felé továbbra is a katolikus ember tisztel? szeretetével maradok. Közben lehiggadtam, de inne ébredt az elhatározás, leírom amit érzek, amit hiszek, amit gondolok, az Ószövetségbe foglalt írásokkal kapcsolatosan. Jogom van hozzá. És ne csodálkozzon senki a megjegyzéseimen, észrevételeimen, elgondolásaimon. Istenr?l az egyház „szolgái”, megfelel? javadalmazásért szólnak, munkájukat végzik, még ha hivatásnak is nevezik, én is hivatásomnak érzem az elmélkedést, persze ingyen gondolkodom, töprengek, keresem az örök kérdésekre a végs? válaszokat. Emberként ezt kell tennem, és ez a vállalás, elhatározás bennem bizonyára Isten sugallatára történik. Hiszen ott van bennem, általa létezem , Lélekb?l lélek, határtalan és id?tlen Egésznek egy parányi része vagyok, szeretet a mindenség szeretetéb?l, jóság az örök Jóságból, egyetlen sugár az örök Fényb?l, része vagyok Istennek, mint ahogy a Mindenség minden alkotóeleme Istennek neveztetik.



Nem félem, szeretem
Istent! Álljon itt, „bibliás” gondolatmenetemben ez a felkiáltójeles pontosítás. Megismétlem, én mindig a jóistenemhez imádkoztam. Anyai ágról való nagyapám, részint nevel?apám, ? figyelmeztetett rá, csak a gonosz emberek félnek, csak a b?nben él? ember féli az Istent, a jólelkü szeretik ?t, jónak tudják, jótev?nek, szeret? mennybéli Atyjuknak érzik, bizalommal fohászkodnak Hozzá, hites reménnyel. Én soha nem féltem az Atyát, nem tartottam haragjától, nem rettegtem titkon istenverést?l. Hallottam viszont szitkozókat, egymásra átkot szóró dühödteket, haragtól elvakultakat, akik „Megver az Isten!”-nel fenyegették egymást. Ilyenkor gyermeki ártatlansággal (már jó feln?ttkoromban is) kérdeztem magamban, vajon, milyen istennel káromolják-fenyegetik egymást a b?n szennyében-hinárjában verg?d? emberek, melyik az az isten, mert én nem ismerem, én nem hiszem, én nem fogadhatom el. Akire én Rátaláltam, Akit én szivemben hordok az a Jóisten. És jöhet nekem megszámlálhatatlan bibliamagyarázó pap, bárki felszenteltség, vagy egyházi magaspolcon trónoló hittudós, bunkó vakbuzgó keresztény, én bárkivel szemben bizonyítani tudnám igazamat. Nem egyedül! A bennem él?, bel?lem szóló-bizonyító Jóistennel együtt. Megismételtem mindezt, pontosításképpen, magyarázatképpen inkább, mert gondolatmenetemben odáig szeretnék érni, lehet?leg közérthet?en, hogy elfogadhatatlannak bizonyítsam azokat az ószövetségi „szentigazságnak” nevezett értelmezéseket, miszerint Isten az er?szak, a hatalmaskodás, az uralkodnivágyás, a bosszúállás, a gonoszkodás, a rombolás, a pusztítás Istene. Nem igaz! Nem lehet igaz! Csak egy er?szakra-hajlamos nép, nemzet fiai állíthatták be ilyennek, iagazolásul vérengz? tetteikhez. Ami történelem, azt nem vitatom, hogy mennyire alkalmazkodott egyik vagy másik nemzet a sok ezer évvel ezel?tti er?szakvilághoz, nincs amiért én elemezzem, de engedtessék meg nekem szavam felemelnem az Istenséget ért támadások ellen, mert hemzseg t?le az Ószövetség!


Ez nem bibliakritika
értelmezze inkább magánvéleménynek, nyugodjon meg tehát, ki most felhördült volna, türelemmel tisztelje meg jószándékomat, mert csak ez vezérel. Majd ejtek szót b?vebben a bibliai er?szakról, ellentmondásokról, bár nem szándékom tudományos elemzését végezni, most inkább figyelmeztetésnek szánom, beleolvasni kell, végigolvasni szükséges a Bibliának nevezett )és a legtöbb ember szerint egységesnek, egyemberírta, ugyanaza a szentlélekvezlrelte) írásm?vet, annak az ószövetségi részét pontosabban, hogy rádöbbenjünk, borzalmas kegyetlenkedések-átf?zte horror kisért (nem, nem az ördög kisért, sem a bibliai szerz?ket nem kisértetteördög, sem az olvasót, sem a kritikust), amelyben ugyan van szó Istenr?l, gyakorta emlegetik benne (de ahogyan, általában, azt nyugodt lélekkel nevezhetem borzalmas istenkáromlásnak), s mert Jehova vagy a Seregek Ura szerepel ott, csak ezért nevezhették valamikor isteni eredet?nek az irásokat, azonkivül abszolút semmi köze nincs a zsidó nép e zürzavaros eredet-, és sorstörténetének ahhoz az Istenhez, akit én imádhatok, szeretetemmel.(Értem az imádatot csalhatatlan szeretetnek, ragaszkodó, bizalmas, ?szintén kitartó szeretetnek, ami illeti Istent, amelynek része vagyok, Lelkéb?l Lélek, töprengés és felismerés).


Er?szak Istene?
Nemrég több internetes honlapon is felleltem a következ? „kimutatást”, hasonló címmel : „Hányakat ölt meg Isten és a Sátán a Bibliában?” A sokszorosan idézett tanulmány bevezet?je szerint a választ lehetetlen lenne pontos számmal meghatározni, de annyi bizonyos, hogy sokat. Hány emebert öntött el az árvíz, hányan égtek halálra Sodoma és Gomora városában? Hány els?szülött egyiptomit pusztított el Isten? Nincs eszköz ugyan megszámlálásukra, de a Bibliai forrás szerinti lista ha nem is a pontos adatokat tartalmazza, de felvonultat bizonyos számszer?sített tényeket vonultatja fel. Ezek szerint Isten számlájára írható halottak száma:
Halottak száma Összesen
Lót feleségének hátratekintése 1 Móz. 19,26 1 1
Hér, aki "gonosz vala az Úr szemei el?tt" 1 Móz. 38,7 1 2
Ónán földre vesztegette a magot 1 Móz. 38,10 1 3
Tánc Áron arany borjúja körül 2 Móz. 32,27-28;
2 Móz. 32,35 3000 3003
Áron fiai idegen tüzet ajánlottak fel az Úrnak 3 Móz. 10,1-3;
4 Móz. 3,4 2 3005
Egy istenkáromló 3 Móz. 24,10-23 1 3006
Egy ember, aki fát szedegetett egy szombati napon 4 Móz. 15,32-36 1 3007
Kóré, Dáthán, Abirám és az ? családjaik 4 Móz. 16,27 12 + 3019 +
Halálra égetés a tömjénezésért 4 Móz. 16,35;
4 Móz. 26,10 250 3269 +
Panaszkodás 4 Móz. 16,49 14 700 17 969 +
Izraeliták paráználkodása Moáb lányaival 4 Móz. 25,9 24 000 41 969 +
Midiániták mészárlása (32000 sz?z lányt életben tartottak) 4 Móz. 31,1-35 90 000 + 131 969 +
Ákánnak és családjának halálra kövezése lopás miatt Józs. 7,10-12;
Józs. 7,24-26 5 + 131 974 +
Az Úr azt mondja Józsuénak, támadja meg Ai városát, és tegye vele ugyanazt, mint Jérikhóval: öljön meg mindenkit Józs. 8,1-25 12 000 143 974 +
A kananeusok és parizeusok kiadása Bir. 1,4 10 000 153 974 +
Ehud átadja Isten üzenetét: kardot döf a király hasába Bir. 3,15-22 1 153 975 +
A moábiták leölése Bir. 3,28-29 10 000 163 975 +
Isten arra kényszeríti a midiánitákat, hogy öljék meg egymást Bir. 7,2-22;
Bir. 8,10 120 000 283 975 +
Az Úr lelke megindítja Sámsont Bir. 14,19 30 284 005 +
Az Úr lelke nagymértékben megindítja Sámsont Bir. 15,14-15 1000 285 005 +
Sámson Isten által támogatást nyert terrorista bosszúja Bir. 16,27-30 3000 288 005 +
A Benjámin nemzetségének eltörlése Bir. 20,35-37 25 100 313 105 +
A többi Benjámin leverése Bir. 20,44-46 25 000 338 105 +
Az Úr frigyládájába való betekintés 1 Sám. 6,19 50 070 388 175 +
Gy?zelem a filiszteusok felett 1 Sám. 14,12-14 20 388 195 +
Sámuel (Isten utasítására) darabokra vagdalja Agágot 1 Sám. 15,32-33 1 388 196 +
"megveré az Úr Nábált" 1 Sám. 25,38 1 388 197 +
Uzza megtartja Isten ládáját, nehogy essen le a szekérr?l 2 Sám. 6,6-7;
1 Krón. 13,9-10 1 388 198 +
Dávid és Betsabé gyermeke 2 Sám. 12,14-18 1 388 199 +
Saul hét fiának felakasztása az Úr el?tt 2 Sám. 21,6-9 7 388 206 +
Dávid büntetése: három napi döghalál a népén (a halottak száma csak a férfiakra vonatkozik, ha a n?ket és gyermekeket is beleszámítjuk, körülbelül 200000 ember haláláról kell beszélnünk) 2 Sám. 24,13-15;
1 Krón. 21,7 70 000 + 458 206 +
Egy próféta halála, amiért elhitte egy másik próféta hamis szavait 1 Kir. 13,1-24 1 458 207 +
Isten Izráel fiainak kezére bocsátja a szíriabelieket 1 Kir. 20,28-29 100 000 558 207 +
Az életben maradt szíriabeliekre rászakadtak a falak 1 Kir. 20,30 * 27 000 585 207 +
Az Úr oroszlánt küldött egy férfire, mert nem verte meg a prófétát 1 Kir. 20,35-36 1 585 208 +
Akházia halála, amiért az Ekron istenével beszélt 2 Kir. 1,2-4;
2 Kir. 1,17;
2 Krón. 22,7-9 1 585 209 +
"T?z száll le a mennyb?l Illés kérésére" 2 Kir. 1,9-12 102 585 311 +
Isten két medvét küld a gyermekekre, akik Elizeus kopasz fején csúfolódtak 2 Kir. 2,23-24 42 585 343 +
Egy ember halálra taposása, mert hitetlen volt Illéssel szemben 2 Kir. 7,17-20 1 585 344 +
Jézebel 2 Kir. 9,33-37 1 585 355 +
Isten oroszlánokat küld "több" pogányra, "mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját" 2 Kir. 17,25-26 3 + 585 358 +
Az Úr angyalának mészárlása az alvó asszíriabeli katonákon 2 Kir. 19,35;
2 Krón. 32,21;
Ésa. 37,36 185 000 770 358 +
Saul 1 Krón. 10,14 1 770 359 +
Isten Júda kezére bocsátja az Izráelitákat 2 Krón. 13,15-17 500 000 1 270 359 +
Jeroboám 2 Krón. 13,20 1 1 270 360 +
"Megveré azért az Úr a szerecseneket" 2 Krón. 14,9-14 1 000 000 2 270 360 +
Jórám büntetése: gyógyíthatatlan bélbaj 2 Krón. 21,14-19 1 2 270 361 +
Ezékiel felesége Ezék. 24,15-18 1 2 270 362 +
Anániás és Safira Csel. 5,1-10 2 2 270 364 +
Heródes Csel. 12,23 1 2 270 365 +
Lássuk, hogyan fest mindez a Sátánnal összehasonlítva! ? hány embert ölt meg a Bibliában?
A Skeptic's Annotated Bible (Szkeptikus széljegyzetekkel ellátott Biblia) csak tíz áldozatot talált. Az ? halálukban szintén közrejátszik Isten keze, ...         TOVÁBB >>

 2010. Január 06. 00:26  Csak egy pillanatnyi id?
Megtekintve 9112 - Komment 0

Csak egy pillanatnyi id?

Kevésbé tartom fontosnak az id?t, óévet búcsúztatni, újesztend?t köszönteni mások dolga, hadd leljék mörömüket a játékban.
Az elmúlt napokban persze, annyi volt az ünnepi, hogy többet olvashattam.
Nem mintha máskor, bármi, annyira lefoglalna. Elvégre, várva, hogy néhány hónapon belül boldog nyugdíjasnak nevezhessem magam, próbálok hozzászokni a semmittevéshez (úgy értem, a pénzért semmit nem tevéshez).
Olvastam Hamvas Bélától, Poppert?l, Balogh Bélától, Müller Pétert?l, Rudolf Stein, Eckhart Tolle, Deepak Chopra, Annie Besant, Paul Brinton, H.P. Blavatsky írásaiból. De ami a legtöbb, rendezgettem (sokezres digitális könyvtáramban) a spiritualitás, ezoterikus témájú anyagaimat.
Közben átnézegettem Gustave Dore bibliaillusztrációit. Visszatértem a gyermekkoromba. Brassóban, a bolonyai plébánián, amikor els?áldozásra készültem, a papbácsi eme illusztrációk alapján mesélte-magyarázta a bibliai történeteket. Mintha pillanatnyi id? sem telt volna azóta. Mintha pillanatnyi id? sem telt volna a „világteremtés” óta.
A kezdett?l a végig röpke pályát ír le a gondolat, vagy pedig véletlennek tulajdonítható, hogy a tegnap délután-este három filmet is végignéztünk a feleségemmel, a 2012-re jósolt világvégér?l. Egyik tudományos-ismeretterjeszt?nek próbálta igazolni magát, a másik – ugyancsak 2012 a címe-, igazi katasztrófafilm, a harmadik (2012 Doomsday), a gügyefilmek mintapéldánya ( bizonyára a jehovisták finanszírozták,mosolyogta meg a feleségem).Egy negyediket, amely ki tudja hányadik témafeldolgozással üstökössel rémítget, kihagytam a „játékból”.
Arról napjában hallunk, olvasunk, hogy bolygónkon nagy változások zajlanak. Az utóbbi években sokan elmélyedtek a spiritualitás tanulmányozásában, akik korábban el sem tudták volna képzelni, hogy valaha a Föld sorsával foglalkoznak majd. A Föld jelenleg óriási változásokon megy át; politikailag, kulturálisan, lelkileg, ökológiailag és földtanilag egyaránt. 26,000 éves kozmikus ciklusunk végéhez ér, 2012-ben elkezdünk egy újabb 26,000 éves ciklust. Jelenleg a 25 éves átmeneti id?szakban tartózkodunk, amit leginkább a szüléssel tudnánk összehasonlítani, hiszen egy új korszak születésének vagyunk a tanúi. Jelenleg a Gergely-naptárat használjuk, van azonban egy ?si naptárszámítási módszer, melyet a mayák készítettek. Bonyolultabb, mint az év – hónap - nap felépítés? jelenleg használatos. Ez egy 2601 napos, három részb?l felépül? vallásos naptár, benne 20 hét mely egyenként 13 napból áll. Második része egy napnaptár, mely 365 napos, de felosztása 18-20 napos hónapokra történik, minden ciklus végén egy-egy 5 napos, különleges cikluslezáró, mely igazán nem tartozik egyik hónaphoz sem, ezen napokat szerencsétlennek bélyegezték. Minden hónapnak különleges neve, egyedi ábrája van. Ahhoz, hogy 2012 szerepét megértsük, a harmadik naptárat kell használnunk, mely egy mechanikus naptár, ezzel megjövendölhet?ek a jöv?beli események, házasságkötések, születések kedvez? id?pontja el?revetíthet?. Ez a naptár 10-es számrendszerben osztja fel a napokat, minden jelöl?pontja a 10-es többszöröse. Bonyolult számítási módszert levezetve azt találták, hogy Föld bolygó ciklusának vége: 2012. december 21-re esik.
Tudom, vallom, az utóbbi években bennem is minden megváltozott. Ezért hiszem, a világban lezajló izgalmas, spirituális forradalom részesei lehetünk... az emberiség teljes önmagára ébredésének, Megvilágosodásának korszaka ez.A planéták a csillagjegyekben való haladásával, 2160 éves korszakokra osztja az emberiség történetét. Így beszélünk Vízönt? korszakról, Halak korszakról...
E közel kétezer éves id?szakok szellemiségükben, kultúrájukban valóban magukon viselik a csillagjegy jellegzetességeit.Az emberiség emlékezetének horizontján még most is ott pislákol egy távoli aranykor fénye – az Oroszlán korszak - . Úgy tízezer évvel ezel?tt pedig történt valami, amit az emberi magaskultúra és civilizáció traumájának tekinthetünk: egy kontinens süllyed a tenger alá, ez volt Atlantisz pusztulása - a Rák korszak! A trauma jelentkezése, az emberiség éjszakáját új civilizációk ébredése követte: a mítoszok isteni követek megjelenésér?l számolnak be, akik az írás, a számolás, a kereskedelem és a mez?gazdaság tudományát újból elhozták az emberek közé, ez volt az Ikrek korszak!Ezután épültek a - Bika korszakban – a világ minden táján a masszív falakkal körülvett városok, s monumentális, négyszögletesre faragott kövek egybeillesztésével a hihetetlen méret? piramisok. A Kos korszak az Ótestamentum szellemiségében tükröz?dik: Ábrahám „egyetlen fiát, ...         TOVÁBB >>

 2009. December 23. 01:35  Forradalomról
Megtekintve 9038 - Komment 0

Forradalomról

Húsz évvel ezel?tt csodálatos érzés volt a szabadság. Mi, erdélyiek, székelyföldiek talán még jobban örültünk Ceausescu bukásának. Tomboltunk is határtalan vigságunkban, emlékszem, december 22-én délben, koradélután, amikor ott voltam a „Fehér Ház” el?tti téren, Csíkszeredában, a tüntet?-ünnepl?k tömegében, a kommunista párt és f?titkára könyveib?l, a Kondukátor széttépett arcképeib?l, plakátjaiból rakott máglyák mellett, kezet-rázva és hurrázva ismer?ssel-ismeretlennel, észre sem vettem, hogy jobb lábam vérben alvadt, sípcsontomon arasznyi seb sajog, nem éreztem a fájdalmat csak utóbb, este, miután lezajlott a rend?rség épülete el?tt is a „forradalmi események” egyik sajátos mozzanata (amikor elmenekültek, bezárkóztak azok a milicisták, kiket mindannyian gy?löltünk), akkor, otthon , miután leroskadtam, éreztem, úgy átjár a fájdalom, hogy lábra állni sem tudok. Olyan örömünnep volt december 22-én, itt, Csíkban is, hogy semmi fájdalmat , fáradtságot nem érzett senki. Csodálatos volt!
Akkor azt hittük, gy?zött a forradalom, amelynek ...         TOVÁBB >>

 2009. December 22. 00:16  Kisért? múlt
Megtekintve 9042 - Komment 0

Kisért? múlt

Boldogabb talán, akinek nincs múltja, csak jöv?je?
Bizonyára több benne a kiváncsiság. A remény.
Kereken húsz évvel ezel?tt mindenképpen határvonalon álltam. Múltam is volt, a kommunizmus éveibe ágyazott gyerekkor, emberarcúnak t?n? szocialiszmusban kivirágzó fiatalság, vörös diktatúrába kényszerített ifjabbkor, és az a szabad jöv?, amelyben minden álmaim, lehet?ségeim kiteljesedését, határtalan szárnyalását vártam. 1989 decemberének eseményeir?l, az úgynevezett romániai forradalomról, (amelynek, ...         TOVÁBB >>

 2009. December 21. 01:22  \"Ami szivemen tollászkodik, az repül fel a számról!\"
Megtekintve 9185 - Komment 0

"Ami szivemen tollászkodik, az repül fel a számról!"

Negyvenöt évvel ezel?tt már naplót vezettem. Bejegyzéseimet a kis f?zetbe azzal kezdtem, hogy mennyire büszke vagyok az els? személyazonossági igazolványomra. Tizennégy éves voltam. Naplólapjaimhoz hosszú évekig h? maradtam.Jó évtized teltével már több tucatnyi dosszié gy?lt össze. Nemrég, költözéskor meg kellett gondolnom, elfér-e egy része a padláson, mert a pincében alig. Persze, beleolvastam. Kiváncsian, ki is volt az a kamasz, aki voltam, akit rég elfeledtem. A pontos napijegyzetek néhánya novellányi terjedelemben készült. Mert amir?l harminc oldalon át volt türelmem és lelkesedésem írni, bizonyára emlékezetes nap lehetett az életemben.
Persze, mindannyiunk élete egy regény. Biztattam is magam ezzel. De bár kenyeremmé vált az írás, a naplólapjaimról lassan megfeledkeztem. Újságíróként, lapszerkeszt?ként mindenr?l írtam. Magamról minek, kinek, és miért? Elválasztottam magam a világtól, a jelenvaló valóságtól, a történések mindennapjaitól, akármir?l írtam, közzétett véleményem amúgy hivatalossá vált, ott, a nyomtatott papíron. Személytelenné. Már nem is magam véleménye volt, hanem azé az újságíróé, közíróé, aki egy aláírás volt, a többi között, ismer?s keveseknek, másoknak ismeretlen, többségnek jelentéktelen, úgy a név, mint az ember.
Én, az ember, eltüntem, valahol, a mindennapi történések forgatában, események zajlásában, arcomat, gondolataimat összemosta a múló id? a pillanat felszinén hullámzó tömeg felismerhetetlen arcával, gondolataival, jelentéktelen részévé váltam annak az egésznek, amely nem lehetett más, csak szintén jelentéktelen.
Mert az egész, úgynevezett emberiség jelentéktelenné válik, ha önmagad jelent?ségét fel nem fedezed nem érvényesíted benne. Része vagyok ...         TOVÁBB >>

Óra
Az én Profilom
név Név
Születés
email
MSN MSN
ICQ
ICQ
yahoo Yahoo
film
Film
zene Zene
könyv Könyv
Nap mondása
"Az első fejezet a bölcsesség könyvében az őszinteség."
\Thomas Jefferson\
Admin
Belépés
Legyen saját blogod !
Regisztráció
Jelenleg 274 Regisztrált Blog
Keresők
Reklám-Csere Kereső
Google
Blog Partner
Álom Rendezvényszervezés
HQ Web
Reklám-Csere
Randi START
Server Data Hosting
Webcim.info
Videók TOP


A valóságot szerintem nem elég megismerni, a valóságot megérteni kell! És a magyarázatát is!
murgupal rss murgupal sitemap murgupal auto ping blogpipe
Buy Websites For Sale - Sell Domains

webcim.info Google Backlinks - SEO
Minden jog fenntartva - MIDNI 2005-2018 - internetes napló - blogger (problog)
professional pro blog - online free blogger - internetes napló - weblog - blogírás - video
megismerni nem pál magyarázatát elég murgu kell valóságot szerintem blogger blog murgupal megérteni antal

Betöltési Idő : 0,168199 sec. Oldalletöltés :24173
pagepeeker